Óriási izgalommal fogadtam, mikor az IDW és a Dark Horse 2019-ben bejelentette a Transformers vs. Terminator crossovert, hiszen ez a két kedvenc olyan franchise-om, melyben a robotoké a főszerep. Ám míg az egyik esetben a fém külső érző lényeket rejt, addig a másik oldalon igazi gyilkológépekről beszélünk, akiket csak az érdekel, amire programozták őket. Mindennek tudatában nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lesz, amikor ez a két világ találkozik, ám végül totál nem azt kaptam, amire számítottam. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bánom. Viszont muszáj előre leszögeznem, hogy ez egy nagyon, de nagyon alternatív sztori, szóval mindenki ennek tudatában vágjon neki.
Mielőtt belekezdtem a képregénybe, azt hittem valami olyasmi lesz a koncepció, hogy Megatron és a Skynet egymásra találnak, és közös erővel próbálják majd meg kiirtani az emberiséget. Nos, szó sincs ilyesmiről. A történetben ugyanis az emberek éppen azért hozták létre a Skynetet, hogy az felvegye a harcot a cybertroniakkal, akik leigázták a Földet. Így történt hát, hogy a kietlen jövőben egy T-800-as egység visszautazik a múltba, hogy még azelőtt csapást mérjen Megatronra, hogy az megkezdhetné a támadást a bolygó ellen. A terminátornak azonban fogalma sem volt arról, hogy a cybertroniak sem mind ugyanolyanok, és hogy két frakció is létezik: Az Autobotok és az Álcák. Optimusnak sikerül meggyőznie a T-800-ast, hogy közös erővel próbálják meg megállítani Megatront, ám a halálosztó továbbra sem felejtette el, hogy mi a valódi feladata. Hiszen őt arra programozták, hogy minden cybertronival végezzen, nem csak az Álcákkal...
A történet egyetlen lényeges ember szereplője a Terminator franchise kulcsfigurája, Sarah Connor, aki segít az Autobotoknak és a T-800-asnak a Megatron elleni harcban. Megjegyzem, lehetett volna kissé meglepettebb, vagy legalább egyszer kaphatott volna idegösszeomlást, ha már egy pillanat töredéke alatt ilyen szinten a feje tetejére állt körülötte a világ. Kissé túl természetesen éli meg ezt az egész zűrzavart, bár tagadhatatlan, hogy ezúttal nem éri olyan trauma, mint az eredeti 1984-es Terminator filmben. Sarah ugyanis ebben a sztoriban sosem volt célpont, a T-800-as nem azért utazott vissza az időben, hogy megölje őt. Sőt, tovább is van, mondjam még? Kyle Reese még csak említésre sem került a képregényben, tehát valószínűsíthető, hogy John Connor sosem születik meg ebben az univerzumban, idősíkon, vagy tudom is én már mi ez.
Ami még kissé fura volt számomra, az a terminator viselkedése, ami ezúttal sokkal emberibb, mint bármikor, amikor volt szerencsém látni őt akár filmekben, akár képregényekben. Többet beszél, választékosabban, sőt, a történet elején már rögtön a mosolygást gyakorolta, amit eredetileg John Connor tanított meg neki a Terminator 2-ben. Viszont mint fentebb írtam, ez egy nagyon, de nagyon alternatív sztori, így szerintem ez pont nem olyasmi, amin érdemes fennakadni. Volt ezen felül még pár érdekes döntés az írók részéről, + egy-két apró logikátlanság, amibe bele lehet kötni, viszont azt kell mondjam, hogy a Transformers vs. Terminator csordulásig van nagyszerű ötletekkel.
A legnagyobb hiba, amit fel tudok hozni a crossover kapcsán, hogy túlságosan rövid. Négy szám egyszerűen kevés ahhoz, hogy ezt az egészet teljes értékű történetnek lehessen nevezni. A karaktereknek nincs ideje kiteljesedni, és teljességgel kizárt, hogy minden ötletet bele tudtak sűríteni ilyen kevés oldalszámba. Szerintem a kiadó(k) nem igazán mertek kockázatot vállalni, mivel lehetetlen volt megjósolni, hogy milyen lesz a fogadtatás. Bízok benne, hogy lesz valamikor folytatás, ami hosszabb, átgondoltabb, és hagynak időt a készítőknek, hogy felépítsenek valami igazán grandiózus dolgot. A történet végét lezáró "The End?" kérdőjellel a végén mindenképpen bíztató jel.
Az artwork felettébb jól sikerült, dacára annak, hogy a T-800-as külsejénél nem sokat merítettek Arnold Schwarzenegger vonásaiból. Nem tudom, hogy ez szándékos-e, igazából mindegy is, hiszen a történet szempontjából teljesen irreleváns. Az Autobotok és az Álcák az IDW-től megszokott módon a felturbózott G1 ihlette karakterdizájnnal szálltak harcba, ami ezúttal is verhetetlennek bizonyult. Mindent egybevéve már csak a rajzok és a borítók miatt is érdemes beszerezni ezt a crossovert, tényleg piszkosul jól néz ki az egész.
Ha hozzám hasonlóan imádod a Transformers-t és a Terminator-t, akkor mindenképpen érdemes adnod egy esélyt a két franchise szerelemgyermekének. Nem ez lesz életed legjobb képregénye, közel sem hibátlan, viszont tagadhatatlanul rengeteg fantázia szorult bele. Remélem nem ez volt az utolsó ilyen crossover, hiszen lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg azzal, hogy összeeresztenek olyan karaktereket, akiknek a képregények lapjain kívül esélye sincs máshol találkozni. Szóval légyszi IDW, légyszi Dark Horse, legyen folytatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése