Justice League Dark Vol 2-3 by James Tynion IV

A Wonder Woman 1984 lett a DCEU legrosszabbra értékelt filmje az IMDB-n. Annak ellenére, hogy engem már a bejelentéstől fogva nem hozott lázba a produkció, le kell szögeznem, hogy egy pillanatig sem kívántam soha a bukását. Épp ellenkezőleg. Nagyon szeretném, ha a DC/Warner páros végre összeszedné magát, és olyan filmekkel örvendeztetne meg minket, amik tényleg méltók a DC Comics-hoz ahelyett, hogy ilyen eltökélten és megállíthatatlanul pusztítanák a saját brandjüket. Megjegyzem, már a sokak által istenített első rész sem ütötte meg azt a szintet, amit én, mint képregényrajongó elvártam volna. Mindezek után úgy éreztem, hogy az újévet egyszerűen kötelező minőségi Wonder Woman tartalommal indítani, hogy ha csak minimálisan is, de egy kicsit pozitív irányba billentsük a mérleget. Mert biztos vagyok benne, hogy aki csak ilyen filmeket lát, az mostanra simán a trash kategóriába sorolja a DC-t. Nekem ez egy iszonyatosan fájó pont, hiszen ahogy azt sokszor kiemeltem, a MetaComix elsősorban azért jött létre, hogy a képregényolvasást népszerűsítse, a rossz képregényfilmek viszont senki kedvét nem fogják meghozni ehhez, és összességében sokkal több kárt okoznak, mint hasznot. 

A választásom James Tynion IV Justice League Dark sorozatára esett, mivel már korábban is volt szerencsém írni róla a blogon, és akkor is csak pozitívan tudtam róla nyilatkozni. Bár ez nem szóló Wonder Woman képregény, ugyanakkor mégis ő a legfontosabb szereplője. Miután újraszervezték az Igazság Ligáját, Diana állt a Sötét Igazságliga élére, hogy az ő vezetésével nézzenek szembe a rémálomba illő paranormális és mágikus fenyegetésekkel. És alighanem ez volt az utóbbi évek egyik legjobb döntése a DC részéről. Wonder Woman karakteréhez ugyanis valami eszméletlenül jól illik a boszorkányság és a mágia témaköre, nem is értem, hogy miért nem rukkoltak elő ezzel már korábban. 

A történet közvetlenül a Wonder Woman & The Justice League Dark: The Witching Hour után veszi fel a fonalat: A mágia túléléséért vívott harc egyre elkeseredettebbé válik. A Sötét Igazságliga egy része a megmaradt varázslóknak nyújt menedéket, miközben Wonder Woman és Zatanna Mordrut, a káosz mágia urát keresi, hogy tőle kérjenek segítséget. Mindeközben Doctor Fate és a Rend Urai drasztikus tervvel állnak elő: Inkább kitörölnék a varázst a világból, minthogy az ismét a Másfajták kezébe kerüljön. A Föld mágusai ultimátumot kapnak: Vagy önként lemondanak az erejükről és élhetnek, vagy pusztuljanak! 

Aki otthonosan mozog a képregények világában az tudja, hogy Doctor Fate az egyik utolsó karakter, akivel a DC mágusai ujjat akarnak húzni. Ő az univerzum egyik leghatalmasabb varázserővel bíró figurája, és bizony minden okuk megvan félni tőle. A Sötét Igazság Liga és a Rend Urai közötti összecsapás azonban elkerülhetetlen, hőseink pedig csak úgy győzhetik le őket, ha minden létező szabályt megszegnek. A káosz mágia ugyanis veszélyes fegyver, ráadásul ezúttal konkrétan a varázslás összes létező törvényét átírták. Tudom, most biztosan csak pislogtok, hogy mégis miről vakerálok megint, de a legjobb, hogy én sem tudom biztosan. Sőt, maguk a karakterek sem. Ugyanis ha felteszed nekik a kérdést, hogy mi pontosan a mágia, akkor alighanem mindegyiküktől eltérő választ fogsz kapni. Senki nem tudja biztosan, csak azt, hogy a varázserőnek ára van, amit minden mágusnak meg kell fizetnie. 

A dolgok a The Witching War című sztorival kezdtek igazán érdekessé válni. Kiderült, hogy aki mozgatja a szálakat, az nem más, mint Circe, aki ráadásul végig az orrunk előtt tevékenykedett. A boszorkány istennő egész idő alatt Hecate erejére pályázott, aki a The Witching Hour című kötetben szerepelt. Nem is ez az igazán izgalmas, hanem hogy az ő vezetésével megalakult az Injustice League Dark, ami lényegében egy mágikus Anti-Igazságliga, tagjai nem mások, mint Papa Midnite, Solomon Grundy, Floronic Man és Klarion, a boszorkányfiú. 

A The Witching War az eddigi legjobb storyline a sorozatban, ráadásul Wonder Woman elképesztő mágikus hatalom birtokába jut, amitől még ő is komolyan megrémül. Ebben a történetben érezhető igazán, hogy Diana olyan terhet vett önként a nyakába, ami még egy hozzá hasonló istennőnek is sok. Az Injustice League Dark-al és Cicrce-vel való összecsapás epikus, fordulatos, és mindent egybevéve ez volt az egyik legkirályabb DC képregény, amihez mostanában szerencsém volt. 

Bár eddig főként Wonder Womanről volt szó, a Justice League Darkban van egy rakás szereplő, akikről szintén muszáj szót ejteni. Diana után alighanem Zatanna a legfontosabb karaktere a sorozatnak, de van itt még egy csomó más ikonikus figura is: Szerepel Swamp Thing, Etrigan, John Constantine, Detective Chimp, Man Bat, és még sorolhatnám. Tynion IV pedig annak ellenére, hogy milyen sok karakterrel dolgozik egyszerre, ügyelt rá, hogy azok ne vegyék el egymástól a rivaldafényt. Mindenkinek kijutott emlékezetes pillanatokból, és minden olvasó meg fogja találni közülük a kedvencét. 

Miután mind iszonyatosan a szívemhez nőttek, komolyan megsajnáltam a szereplőket, ugyanis szerencsétleneknek egy nyugodt percük sincs azóta, hogy elkezdődött a sorozat. Legtöbbször csak egy újabb mágikus katasztrófa árán tudnak elhárítani egy másikat, ráadásul általában fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak, csak azt tudják, hogy a tetteik nem maradnak következmények nélkül. Hiszen mint feljebb is említettem, a mágia világában mindennek ára van. A DC Univerzumban jelenleg sehol máshol nem találkozhatsz olyan földöntúli szörnyűségekkel, mint ezeken az oldalakon, viszont garantálom, hogy újra és újra át akarod majd élni őket.

A Justice League Dark vizuális szempontból is az egyik legjobb cucc, amivel mostanában dolgom volt, ez pedig különösen igaz a The Witching War című kötetre, valamint Fernando Blanco és Alvaro Martinez rajzaira. A boszorkány istenségeken megcsillanó hold fénye, a különböző mágikus lények és motívumok ábrázolása garantáltan minden olvasót elvarázsol majd. Már csak emiatt is érdemes fellapozni ezeket a képregényeket, de azért remélem, hogy a sztori is felkeltette valamelyest a kíváncsiságotokat. 

Mondanám, hogy szívesen látnék élőszereplős feldolgozást a Wonder Woman vezette Justice League Dark-ból, de őszintén szólva nem hiszem, hogy jól meg tudnák csinálni. Igazából nem is érdekel, hiszen ezektől a képregényektől mindent megkaptam, amit vártam, tán még sokkal többet is. Alig várom, hogy ismét belevethessem magam a boszorkányság és a mágia világába, hiszen hőseink rémálmai még közel sem értek véget.