Mikor pár hónappal ezelőtt belekezdtem Dan Jurgens Batman Beyond sorozatába, nem hittem volna, hogy egyszer majd negatív kritikát fogok írni róla. Az erős első volume után a másodikat sajnos óriási csalódásnak éltem meg, pedig mostanáig dicsértem mindent az oldalon, amit olvastam az írótól. Hiszen úgy ismertem meg, mint a plot twistek mesterét, aki olyan csavarokkal áll elő a semmiből, hogy néha konkrétan felkiáltottam meglepetésemben. Ennek fényében meglehetősen kiábrándító volt a Rise of the Demon című kötet, melyben a sztori egyenesen a nonszensz kategóriába esik, és aminél sokkal, de sokkal többet vártam volna Jurgenstől. Amit pedig pláne nem értek, hogy többnyire meglepően pozitív értékeléseket kapott ez a képregény, vagyis a legtöbb rajongó nem látta - vagy talán nem akarta látni azokat a hibákat, amikre én most mindjárt rávilágítok. A kötet #6-tól 12-ig tartalmazza a 2016-os Batman Beyond sorozat számait. VIGYÁZAT, SPOILER VESZÉLY!
Igazság szerint a történet nem is indult rosszul. Terry fogadalmat tesz, hogy megpróbál egyensúlyt hozni kettős életébe, és nem hagyja, hogy Batman feleméssze őt. Ám szinte azonnal kiderül, hogy ez nem lehetséges: Miközben ő a vészjelzésre fittyet hányva éppen szíve hölgyével múlatja az időt, az Orgyilkosok Ligája kis híján végez Barbara Gordonnal. Terry a kissé megkésett mentőakció után útnak indul Tibetbe a korábbi volumeból ismert kísérleti Batman szerkóban, hogy szembeszálljon az orgyilkosok vezérével, a halhatatlan Ra's al Ghul-al. Amit viszont nem tud, hogy Bruce fia, Damian Wayne vette át Ra's helyét a Liga vezetőjeként, ráadásul az említett ruha sem veszélytelen: Egy mesterséges intelligencia kapott helyet benne, amit egyetlen dologra programoztak: Hogy teljesítse a küldetést, bármi áron. Akkor is, ha a viselője képtelen rá, vagy valamilyen oknál fogva ellenáll. Bruce Wayne attól fél, hogy a szerkó akár meg is ölheti Terry-t, ezért utána ered, hogy megakadályozza a Damiannel való összecsapást...
Ez eddig tagadhatatlanul remekül hangzik, ám innentől brutális zuhanórepülésnek indult a történet. Kiderült, hogy Damian célja nem más, mint hogy beteljesítse Ra's al Ghul tervét, vagyis "megtisztítsa" a Földet úgy, hogy kiirtja az emberiség nagy részét, hogy aztán a túlélők újranépesítsék a bolygót. Mindehhez van egy adag túlméretezett rakétája is, Bruce és Terry pedig mindenáron megpróbálják megakadályozni, hogy élesítse azokat.
Fény derült továbbá arra is, hogy Damian szándékosan csalogatta oda őket, és ez az első teljesen érthetetlen pont számomra. MIÉRT? Azért, mert igazából titkon végig arra vágyott, hogy megakadályozzák a tervét, vagy azért, hogy fitogtassa erejét az apja előtt, esetleg mindkettő? Egyik válasznak sincs értelme, főleg hogy Damian nem egy Jokerhez hasonló, feltűnési viszketegségben szenvedő őrült, akinek mindenáron közönségre van szüksége. De a legrosszabb csak ezután jött.
Damian ugyanis a harc kellős közepén egyszer csak rájött, hogy valójában szereti az apját, és hogy talán mégsem a lehető legjobb ötlet kiirtani a Föld népességének kétharmadát. Igen, szó szerint így, a semmiből, bármiféle logikus magyarázat nélkül. A végén összeborulnak, mintha mi sem történt volna, és megbeszélik, hogy egy nap majd talán ismét vállt-vállnak vetve küzdenek. Itt a vége, fuss el véle.
Szóval azt kell mondjam, hogy ez volt az egyik legrosszabb DC történet, amihez az utóbbi időkben szerencsém volt, pedig tagadhatatlanul voltak itt jó ötletek is. Többek között az, hogy ez a sztori egy korábbi plot hole befoltozását tűzte ki elsődleges céljaként: Kiderült, hogy Damian Wayne létezik a Batman Beyond idejében, valamint azt is megtudtuk, hogy miért nem ő rohangászik fekete piros denevérjelmezben Terry helyett. Emellett nekem tetszett, ahogyan az író rávilágított arra, hogy akárki is hordja a Batman jelmezt, az egészen egyszerűen nem élhet normális életet. Épp ezért nagyon sajnáltam, hogy ez a gondolatmenet félbe lett hagyva egy totál értelmetlen és felesleges összecsapás miatt. A befejezés pedig olyan szinten hazavágta az egészet, hogy az már konkrétan dühítő. Végig vártam a Jurgenstől megszokott, jól irányzott, váratlan csavart, ehelyett a létező legrosszabb finálét kaptam, amit képregényekben valaha láttam. Egyébként azt sem értem, hogy Bruce miért nem tépte le Terry fejét, amiért a nemtörődömsége kis híján Barbara életébe került, de sajnos ez a legkisebb gond ezzel a sztorival.
Szerencsére legalább az artwork rendben volt, ha már a történet nem. Bernard Chang rajzai remekül illenek a Batman Beyond világához, Neo Gotham pedig továbbra is látványos, retro-futurisztikus színekben pompázik. Ez viszont önmagában sajnos kevés, és aligha tudta megmenteni a képregényt.
Ha ez lett volna az első találkozásom Dar Jurgens munkásságával, vagy a Batman Beyond képregényekkel, akkor lehet, hogy soha többet nem kísérleteznék egyikkel sem. Mivel viszont tudom, hogy az író tud ennél sokkal többet is, ezért mindenképpen adok még egy esélyt a sorozatnak. Bízok benne, hogy ez volt a mélypont, és hogy innen már csak felfelé van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése