A MetaComix blog írásánál kötelességemnek érzem, hogy az állandó Marvel/DC dömping mellett olyan képregényeket is bemutassak nektek, amikről máshonnan egészen biztosan nem szereznétek tudomást. Mai cikkünk témája szintén egy ilyen széria, abban viszont biztos vagyok, hogy a szóban forgó franchise senkinek nem lesz új. A Rém rendes család ugyanis minden idők talán egyik legfontosabb szitkom tévésorozata, ami leginkább a főszerepet játszó Ed O'Neill alakításának köszönhető. Al Bundy ugyanis az az ember, aki megmondja a tutit, fittyet hányva arra, hogy a véleménye politikailag korrekt-e, vagy sem. Ő az, akivel középkorú házas férfiak milliói tudtak azonosulni. Ő az átlagos fickó, aki éhbérért gürizik a világ legrosszabb melóhelyén, otthon pedig nem várja más, csak lusta neje és hálátlan kölkei. Ő az a pasas, akit minden balszerencséje ellenére lelkiismerettel is megáldott a sors és aki végül mindig azt teszi, ami helyes. Al Bundy egy igazi hős, arról meg már ne is beszéljünk, hogy négy touchdownt szerzett egyetlen meccs alatt. A Rém rendes család maga volt a politikai inkorrektség, ám ez a sorozat még egy olyan jobb világban készült, amikor senki nem sértődött meg ezen, és azt nézték hülyének, aki igen.
Arról viszont fogalmam sem volt, hogy készültek képregények is a sorozat alapján, meg is lepődtem, mikor belefutottam az egyik képregény webshop kínálatában. A '90-es években a Now Comics több rövid szériát is kiadott, ebből a két leghosszabb is csak hét számig jutott. Én az 1991-ben indult második sorozatot szereztem be, nem patika, de korukhoz képest remek állapotban. A sorozathoz hasonlóan a képregények is epizodikusak, minden számban új sztori kezdődik. Őszintén szólva fogalmam sem volt mire számítsak, mindenesetre izgatottan vágtam neki az olvasásnak.
A sztorikban megtudhatjuk Peggy Bundy miként próbál hasznot húzni felettébb hasznos képességeiből, láthatjuk Al küzdelmét a lábszaggal, elkísérjük Kellyt egy álláskereső körútra, sőt, végre testközelből megismerhetjük Peg sokat emlegetett édesanyját is. A tetőpont számomra viszont egyértelműen a Psychodad című történet volt, melyben Alt kirúgták az állásából. Ez a sztori viszont legalább annyira volt groteszk és ijesztő, mint vicces. Hősünk ugyanis ezúttal tényleg becsavaradott, és családja attól rettegett, hogy Al meg akarja ölni őket. Mindez azért nagyon érdekes, mert bár a tv sorozat nem félt nyíltan kifigurázni témákat, a családon belüli erőszakot ilyen formában prezentálni azért elég sok lett volna. A képregény viszont bevállalta, hiszen lássuk be: A való világ Al Bundy-jainál bizony előfordulhat, hogy egy nap végleg elgurul a gyógyszerük. Akárhogy is, nagyon fura volt ezt az egész jelenséget egy Rém rendes család sztoriban viszontlátni.
Tudom, tudom, mind egy dologra vagytok kíváncsiak: Vajon a képregényeknek sikerült-e visszaadnia a tv sorozat hangulatát? Nos, nem igazán. Pár szám után azonban rájöttem, hogy a készítőknek talán nem is ez volt a célja. Képzeljétek el, hogy a Marvel/DC képregényekhez hasonlóan itt is létezik a multiverzum koncepciója. Ha így lenne, akkor ez a furcsa karikatúra világ lenne a Bundyverzum 2-es számú Földje. Ez főképp abban mutatkozik meg, hogy pár dolgot meg is változtattak. Al főnöke például nem nő, hanem egy kopaszodó férfi, kollegái pedig szintén teljesen új karakterek. Emellett a szereplők meglehetősen kevés időt töltenek Bundyék jól ismert nappalijában, helyette egy rakás új helyszínre kísérjük el őket. Ráadásul azt sem mondanám, hogy Al lenne a main karakter ezeken az oldalakon, a család többi tagjának is ugyanúgy kijutott a rivaldafényből.
Ha van igazán komoly negatívum, amit Rém rendes család képregények kapcsán fel tudok hozni, az Kelly Bundy. A készítők nem igazán tudtak mit kezdeni vele, ami fura, hiszen pont az a karakter lényege, hogy szegény lány egy igazi tökfej. Ehhez képest a képregényes Kelly intelligenciája furcsán megugrott, feltűnően sokszor dobálózik olyan fogalmakkal, amiknek egyáltalán nem kéne tisztában legyen a jelentésével. Sőt, saját gondolatai és elvei is vannak. Nem tudom ezt hogy sikerült így elrontani, de mindegy, lapozzunk.
Ha már szóba jöttek a karikatúra rajzok, akkor mindenképp kiemelném, hogy ez a képregény talán legeslegjobb része. Tom Richmond illusztrációi felettébb mulatságosak, sokszor már csak a látvány miatt elkezdtem kuncogni. Kicsit a a Kretén magazin jutott eszembe róluk, eléggé hasonló a stílus. A borítók szintén nagyon mókásak, némelyik rajzolt, míg másokon a szereplőkről készült ikonikus fotók láthatók.
Ha igazán nagy Rém rendes család fanatikus vagy, akkor érdemes beszerezned ezeket a képregényeket. Nem ez lesz a legviccesebb dolog, amit valaha olvastál, de szerintem már az önmagában jópofa, hogy létezik ilyesmi. Biztos nem ez volt az utolsó furcsaság, amit bemutattam nektek, szóval keresd fel az oldalunkat minél gyakrabban! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése