Ki ne ismerné Super Mariot? Nála ikonikusabb karakter nem volt és valószínűleg nem is lesz még egy a videojátékok világában. A Nintendo nem kis százalékban neki köszönheti népszerűségét, és máig az ő nevével fémjelzett címeket adják el a legnagyobb példányszámban. A játékok mellett készült már animációs sorozat és élőszereplős film is (amiről jobb inkább nem beszélni), de azt tudtátok-e, hogy az olasz vízvezetékszerelő a képregényes médiumban is tiszteletét tette? A Super Mario Adventures számai eredetileg a '90-es évek elején jelentek meg a Nintendo Power magazinban, később pedig többször is kiadták őket összegyűjtve.
Bár először arra számítottam, hogy a fejezetek epizodikusak lesznek, kiderült, hogy együtt épül fel belőlük az egyébként nem túl bonyolult történet. A sztori mindenkinek ismerős lesz: Peach Hercegnő (a változatosság kedvéért) Bowser fogságába esik, akinek feltett szándéka, hogy akarata ellenére feleségül vegye őt. Mario és Luigi a megmentésére indulnak, ám útjuk megszámlálhatatlan mennyiségű Koopa szörnnyel van kikövezve. Vajon időben odaérnek, hogy meghiúsítsák a menyegzőt?
A képregény hangulata egészen más, mint a játékoké, vagy akárcsak a régi animációs sorozaté. A cukiság helyett itt inkább a kellemesen bugyuta humorra helyezték a hangsúlyt, sőt. Talán kicsit ki is figurázzák a franchise-t, ám inkább szeretettel teszi, mintsem gúnyosan. A Mario fivérek egyik kalamajkából a másikba csöppennek, csak úgy követik egymást az abszurd és vicces helyzetek. A kötet remekül rávilágít, hogy Mario világa mennyire lehetetlen, és hogy a játékok készítőit sosem befolyásolták olyan apróságok, mint a fizika törvényei, vagy a valóság bármilyen szabálya. Itt teljesen normális, hogy óriási vízvezetékek nőnek a földből, amik másik világokba vezetnek, és ez így van jól. A Super Mario Adventures nem a logikátlanságok ellenére, hanem épp azok miatt felettébb szórakoztató. Minderre még rátesznek egy lapáttal Charlie Nozawa illusztrációi, sokszor már csak azon felnevettem, ahogy a karakterek meg voltak rajzolva.
A már említett szereplőkön kívül felbukkan Yoshi, Toad, a kötet végén pedig Wario is kapott egy pár oldalas történetet. Van azonban olyan karakter is, aki sosem szerepelt a játékokban, név szerint Friendly Floyd, aki többször is felbukkan ebben a néhány fejezetben. Számomra azonban a legszerethetőbb szereplő a hercegnő volt, akit a készítők meglepően erős, független nőként ábrázoltak, és aki a Disney princess imázst teljesen maga mögé hajítva, minden félelem nélkül szállt szembe elrablóival. Igazából minden fontosabb karakterről elmondható, hogy a készítőknek sikerült egészen érdekessé tenniük őket ahhoz képest, hogy ebben a korszakban még főként csak 8 és 16 bites játékokban lehetett találkozni velük.
Nem ez lesz a legjobb képregény, amit valaha olvasni fogsz, és nem is váltja meg a világot. Ugyanakkor mégis azt kell mondjam, hogy a Super Mario fanoknak érdemes beszereznie, ha kellemes kikapcsolódásra vágynak. Minden korosztálynak bátran ajánlom, a nevetés garantált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése