A Gotham Central című képregény 2003-tól 2006-ig futott az Ed Brubaker/Greg Rucka páros jóvoltából, a szériát sok olyan listán láttam már visszaköszönni, ahol csokorba szedték a legjobb Batman sorozatokat. Ez a megfogalmazás azonban igencsak félrevezető, hiszen a széria érdekessége, hogy bár Gotham városában játszódik, mégsem Batman kapja benne a reflektorfényt. Egyúttal fontos tisztázni azt is, hogy a Gotham Central nem egy szuperhősös képregény, hanem vérbeli detektív krimi: Szereplői hétköznapi zsaruk, akiknek viszont a legkevésbé sem átlagos bűnözőkkel kell nap-mint nap szembenézniük. Ráadásul mostanra teljesen megszokottá vált, hogy egy óriási denevérnek öltözött önbíráskodó gúnyt űz a munkájukból. Ilyenkor viszont nem tehetnek mást, félrenéznek, és elfogadják, hogy létezik szükséges rossz.
A kötet elején megismerhetjük Driver és Fields nyomozókat, akik egy helybéli függőtől kapott füles nyomában járnak egy emberrablási ügyben. Fieldsnek azonban máris búcsút inthetünk, ugyanis az infó téves volt: A két detektív váratlanul Mr. Freeze-el találja szemben magát, aki Fields nyomozóból óriási jégkockát csinál, Drivert pedig rejtélyes okból életben hagyja. A társa elvesztése ide-vagy oda, az élet nem áll meg, Drivernek pedig továbbra is az a feladata, hogy az emberrablási ügyet mihamarabb felgöngyölítse.
A folytatásban Renee Montoya kapja a főszerepet, aki az évek során számos alkalommal segítette már Batmant. Valaki lejáratókampányba kezdett Renee ellen, az első számú gyanúsított egy ismert erőszaktevő, akit ő csukott le, és aki később szabadlábon távozott a bíróságról. A dolgok azonban a feje tetejére állnak, ezúttal Renee kezén csattan a bilincs, és nem csak az állását veszítheti el, de akár még börtönbe is kerülhet...
A Fox gyártásában készült Gotham című tévésorozat sok elemet kölcsönzött Brubaker és Rucka munkásságából, ugyanakkor a két alkotás történt szempontjából semmiben sem egyezik. A Gotham Central idejében Batman már régóta jelen van, viszont tényleg csak ritkán és rövid időre bukkan fel a képregényben. Emellett mostanra Gordon is nyugdíjba vonult, sőt, már szegény Harvey Bullock sem szolgál a testületben. A legjobb viszont az, hogy így sem volt hiány érdekes karakterekből, pedig a nagyjával most találkoztam először. A főszereplők közül egyedül Montoyát ismertem, viszont most első ízben tudtam meg infókat a magánéletével kapcsolatban.
Az írók felosztották a szereplőket nappali és éjszakai műszakokra, folyamatosan váltják egymást, mintha csak egy igazi rendőrőrsön lennénk. A jól eltalált párbeszédek nem csak szórakoztatóak, de kimondottan életszerűvé is teszik a képregényt. A már említett Mr. Freezen kívül feltűnik egy másik Batman ellenfél is, mégpedig Kétarc, akiről a Gotham Central lapjain olvastam az eddigi legkedvencebb történetemet. A folytatásban is lehet számítani ismertebb gonosztevőkre, a második kötet a sokatmondó "Jokers and Madmen" címet viseli, mondanom sem kell, alig várom, hogy elolvashassam.
Michael Lark erősen kontrasztos, filctoll-szerű rajzai sajátos hangulatot kölcsönöznek a képregénynek, ugyanakkor kicsit hozzá kellett szoknom, nem kimondottan mainstream szuperhős képregény ábrázolásmódról van szó. Viszont ez nem is szuperhős sztori, szóval ez aligha probléma, tényleg jól illik a koncepcióhoz ez a perspektíva. Az elején kicsit nehéz volt kibogarásznom, hogy melyik karakter melyik, viszont a történet előrehaladtával már egyáltalán nem jelentett problémát, és mostanra egészen megszerettem ezt a stílust.
Ha kíváncsi vagy milyen a gothami rendőrség élete, vagy csak egy jó detektív képregényt keresel, akkor alighanem a Gotham Central a legjobb választás. Ha tetszett a Gotham című sorozat, akkor ez is egészen biztosan fog, ráadásul itt nem kell attól félned, hogy a történet egy ezredik Batman origin storyba fullad. A folytatásról hamarosan érkezik a következő cikk!
