Annak ellenére, hogy a Dragon Ball Super animében bőven találtam kivetnivalót, azt kell mondjam, hogy az elmúlt évek egyik legjobb döntése volt elkezdtem az eddig csak manga formájában megjelent folytatást. Akira Toriyama ugyanis amellett, hogy rengeteg korábbi hibát kijavított, minden idők egyik legütősebb Dragon Ball sztoriját hozta össze, ami engem óriási és hihetetlenül üdítő meglepetésként ért. Hogy tudd miről is van szó, olvasd el a manga sorozatról írt korábbi kiritkámat, most pedig nem is szaporítom a szót, lássuk mi történt ebben a két nagyszerű kötetben!
Goku és Vegita ismét elkeseredett próbálkozást tesz, hogy puszta erőre alapozva felvegyék a harcot Moroval, az energiafaló szarvas/patás szörnyeteggel. Ám ismét hoppon maradnak és rájjönnek, hogy a megszokott technikáikkal mit sem érnek egy ilyen ádáz ellenféllel szemben. Nem maradt hát más megoldás, mint hogy visszavonulót fújjanak, és hogy kidolgozzanak egy új stratégiát. Hőseink legjobbnak ítélik, ha szétválnak, ki-ki a maga útjára: Vegita a Yardrat bolygó felé veszi az irányt, Goku Merus társaságában edz, hogy az ultra ösztön mesterévé váljon, Jaco pedig a Földre igyekszik, hogy újoncokat toborozzon a Galaktikus Őrjáratba...
Őszintén szólva külföldi cikkeknek köszönhetően már a két kötet olvasása előtt is volt némi információm Vegita kis szóló kalandjáról, és nem kicsit vártam, hogy ehhez a részhez érjek. Ha visszaemlékeztek, a Dragon Ball Z-ben épp a Yardrat bolygó volt az, ahol Son Goku elsajátította az egyik legfontosabb technikáját, az azonnali átvitelt. Mindebből viszont semmit nem láttunk, mivel a Dermesztővel vívott harc után egyszerűen csak eltűnt, és az Android Saga kezdetéig nem is került elő. Most viszont végre itt vagyunk a Yardraton, megismerjük annak lakóit, Vegitára pedig nem csak hogy óriási karakterfejlődés vár, de végre minden esélye megvan rá, hogy elnyerje azt, amit megérdemel: Hogy ő legyen minden idők leghatalmasabb saiya-jin harcosa.
Épp amikor már azt éreztem, hogy kezd kicsit sok lenni Gokuból és Vegitából, Toriyama előszedte a többi Z harcost, akiket mostanáig hanyagolt ebben a történetben. És bizony nem sokon múlt, hogy negatívan illessem ezt az amúgy nyilvánvalóan pozitív szálat, de aztán szerencsére megkaptam azt, amit akartam: VÉGRE VALAHÁRA LÁTHATJUK YAMCHÁT KÜZDENI! El sem hiszem! A Dragon Ball Super egészen mostanáig szénné alázta a karaktert, konkrétan viccet csinált belőle, viszont most végre itt van, teljes pompájában, pontosan úgy, ahogy lennie kell. Most már csak abban reménykedem, hogy ha valaki meghal a Z harcosok közül, akkor az nem ő lesz, az elég kellemetlen lenne. Továbbá bízok benne, hogy az írónak sikerült kijavítania a karakterek közti aránytalan erőszint különbségeket is, egyenlőre ez még nem derült ki.
Moro már önmagában is félelmetes ellenfél volt, most viszont egy rakás szövetségesre is szert tett, akik egytől-egyig mind alávaló gazfickók. Némelyik ráadásul egészen komoly erővel bír, ám egy valaki van köztük, aki igazán kiemelkedő: Ő nem más, mint Hét-Három, egy android, aki képes lemásolni ellenfelei képességeit. Magyarán ha valakinek épp a Kamehameha a bevett technikája, akkor számíthat rá, hogy a robot is be fogja vetni ellene. Egyébként a DC Comics lapjain is volt már hasonló karakter, mégpedig Professor Ivo teremtménye, a szintén anrdoid Amazo, bár nem hiszem, hogy Toriyama innen nyúlta volna az ötletet.
A látvány még mindig nagyon ütős annak ellenére, hogy jelenleg még csak fekete-fehérben élvezhetjük a sztorit. Toyotarou zseniálisan elsajátította Toriyama stílusát, bár nem teljesen értem, hogy miért nem a mester rajzolja még most is a mangát. Igazából mindegy is, a hamisítatlan Dragon Ball hangulat garantált, senki nem fog csalódni az illusztrációkban (sem). A 11. kötet borítóját muszáj külön is megemlítenem, mivel zseniálisan ötvözi a franchise sajátos látványvilágát az '50-es évek retro futurizmusával. A történethez az ég világon semmi köze, de akkor is imádom.
Ha hozzám hasonlóan voltak negatív érzéseid a Super-el, ezt a sztorit akkor is el kell olvasnod! Ez az a Dragon Ball, amit kissrácként megszerettem, ez az, amit mostanáig hiányoltam. Mindenképp adj egy esélyt neki, biztosan nem fogod megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése