A Nevető Batman az egyik legizgalmasabb gonosztevő, aki az elmúlt években tűnt fel a DC képregényeinek lapjain. Ezt annak ellenére állítom, hogy a karakter első felbukkanásaként elhíresült event, a Dark Nights Metal több okból kifolyólag sem kimondottan a kedvenc történetem. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy rossz, sőt. Abszolút értékeltem Scott Snyder ötleteit, és talán épp az volt a gond, hogy túl sok volt belőlük, ami különböző narratíva problémákhoz vezetett. Illetve az sem feltétlenül szerencsés, amikor egy sztorihoz konkrétan kötelező elolvasni a tie-ineket, hogy igazán értelmet nyerjen az egész. Az event után viszont végre magunk mögött hagytuk a világmegrengető kozmikus káoszt, melynek köszönhetően nem csak hogy a Nevető Batman karakterének is sikerült jobban kibontakoznia, de ráadásul olyan történetet kaptunk, ami teljesen visszahozta a New 52 Batman képregényeinek hangulatát.
A sztori egy nem éppen hétköznapi üldözési jelenettel kezdődik, melyben Batman egy olyan bűnszervezet után lohol, akik holttesteket próbálnak meg kicsempészni a városból. Ám legnagyobb meglepetésére a koporsóban fekvő személy nem más mint... Bruce Wayne!? A vizsgálat során kiderül, hogy a áldozat tényleg ő maga, azaz mégsem teljesen. A halott Bruce ugyanis valószínűsíthetően egy párhuzamos világból származik, ahol egészen máshogy alakult az élete, mint annak, akiről rendszeresen olvasni szoktunk. Batmannek nem kell sokáig gondolkoznia, hogy rájöjjön, ki állhat emögött. Ő, aki nevet, visszatért...
Mielőtt továbbmegyünk, nem árt tisztázni, hogy a Nevető Batman hogyan lett olyan, amilyen, és hogy miért iszonyatosan para már a puszta létezése is. Valahol a Sötét Multiverzumban, a saját Földjén ez a Batman engedett a kísértésnek, és végzett leghalálosabb ellenségével: A Bűn Bohóc Hercegével. Csakhogy Joker teste halálakor kibocsátja ugyanazt a toxint, ami egykor az ő átváltozásáért volt felelős. Ezzel biztosítja lényegében, hogy bárki is öli meg őt, a gyilkos legyen a következő Joker. A Nevető Batman tehát kapott egy jókora adagot a toxinból, ám itt kicsit többről van szó, mint hogy ő egy szimpla denevérjelmezes Joker klón lenne. Ugyanis ő tényleg Bruce Wayne. Ismeri Batman összes emlékét, észjárását, átment ugyanazon a kiképzésen, rendelkezik a detektív képességeivel, és így tovább. Az általunk ismert Batmannek tehát önmaga lehető legrosszabb és leggonoszabb verziójával kell szembenéznie, ráadásul ezúttal félő, hogy ő is pontosan ugyanolyanná válik, mint ő.
Ő, aki nevet ráadásul nem jött egyedül, ugyanis egy másik Batmant is hozott magával a Sötét Multiverzumból. Ő a Zord Lovag (The Grim Knight), aki egyébként kicsit sem kevésbé ijesztő, mint a Nevető Batman. Ő az a Bruce Wayne, aki még ott helyben, a sikátorban, saját fegyverével végzett szülei gyilkosával. Az ő világában Batman egy Punisherhez hasonló, könyörületet nem ismerő igazságosztó lett, aki valóságos fegyverarzenállal rendelkezik, és aki brutális vérontás kíséretében "tett rendet" a saját városában. A Zord Lovag egyébként a tökéletes példája annak, hogy miért nem oké semelyik médiumban sem egy hullahegyeket hátrahagyó Batman, és hogy miért iszonyatosan fontos a "nincs öldöklés" szabály. Ez utóbbit pár éve épp az a Zack Snyder hagyta figyelmen kívül, akinek a filmjét jelenleg is milliók várják világszerte. A DCEU Batmanjét nem sok választja el attól, hogy ő maga is a Zord Lovaggá váljon, amit sem a Liga tagjainak, sem pedig a rendőrségnek nem lenne szabad semmilyen szinten tolerálnia, pláne nem Alfrednek. De persze ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Zack Snyder zsenialitását, csodálatos vízióját és szakértelmét a képregényes karakterek terén.
Mindent egybevéve a Nevető Batmant még sokkal ijesztőbbnek találom ezután a sztori után, mint korábban. Különösen annak tükrében, hogy most már ismerem a motivációját, ami egészen egyszerűen nem más, mint színtiszta szadizmus. Azért csinált mindent ebben a sztoriban, mert szimplán gonosz, és mert megteheti. Ebben egyébként eléggé hasonlítanak egymásra Eobard Thawne-al, elég meredek lenne, ha ők ketten valaha egy csapatot alkotnának. Ő, aki nevet megveti az általunk ismert Bruce Wayne-t, mert ahogy fogalmazott, ő a legnyomorúságosabb a Multiverzum összes Batmanje közül. Ezért mindent elkövet, hogy kínozza őt, és hogy belőle is igazi szörnyeteget csináljon.
A történetben fontos szerepet játszik Joker is, aki a Dark Nights Metal-hoz hasonlóan ezúttal is segíti hősünket. Hiszen neki nem érdeke, hogy Batman veszítsen, mivel az az ő kis macska-egér játékuk végét jelentené. A support cast legfontosabb tagja Gordon felügyelő, valamint a fia, akinek a létezéséről egyébként én egészen mostanáig teljesen megfeledkeztem. Az ifjabb Jim Gordon egy sorozatgyilkos pszichopata, aki eredetileg a Batman: Year One című kultikus Frank Miller sztoriban bukkant fel először. Ez utóbbi történetet alighanem muszáj lesz újra előszednem, mivel tizenévesen olvastam utoljára, így legfőbb ideje, hogy felfrissítsem kicsit a memóriámat.
A egyetlen komoly gond a The Batman Who Laughs kapcsán, hogy a Nevető Batman összes szövegét olvashatatlan piros betűtípussal írták, hogy az ő szájából minden ijesztőbbnek tűnjön. Ez nem egyszer megakasztott olvasás közben, és sokszor csak fél percnyi hunyorgás árán tudtam továbbhaladni. Jock rajzai viszont remekül passzolnak a sztorihoz és Scott Snyder stílusához, látvány terén is abszolút a New 52 képregények hangulata köszönt vissza az oldalakon.
Ha szeretted Scott Snyder 2011-es Batman képregénysorozatát, akkor a The Batman Who Laughs neked való cucc. A rémálom egyébként még közel sem ért itt véget, hanem tovább folytatódott Joshua Williamson Batman/Superman képregényeiben, ahol a címszereplőknek ismét a Nevető Batmannel kellett szembenézniük. Ez utóbbit amúgy is el terveztem olvasni, ezek után pedig pláne muszáj lesz. Kellemes borzongással nézek elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése