Penguin: Pain and Prejudice by Gregg Hurwitz & Szymon Kudranski

2020. október 2., péntek


Pingvint valószínűleg mindenki ismeri az olvasók közül, ha máshonnan nem, hát az 1992-es Batman Visszatér filmből biztosan, melyben annak idején Danny DeVito játszotta el a karaktert. Oswald Cobblepot máig a Sötét Lovag egyik legikonikusabb ellenfele, emellett az egyik legrégebbi is, hiszen 1941-ben tűnt fel először a képregények lapjain. Szerepelt a mára kultikussá vált Batman rajzfilmsorozatban, videojátékokban, legutóbb pedig a Gotham című tévésorozat növelt a népszerűségén, ahol Robin Loyd Taylor játszotta el a karakter fiatalabb verzióját. Ez utóbbit kimondottan élveztem, hiszen a színész annak ellenére alakította hitelesen, de mégis egyedien a szerepet, hogy egyébként abszolút nem egy Pingvin alkat.

Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy melyik sztorikat érdemes elolvasniuk, ha szeretnék jobban megismerni a karaktert. Én most egy olyan művel készültem nektek, ami nem csak hogy bárki számára könnyen fogyasztható, de kifejezetten azért is készült, hogy a lehető legjobban megragadják benne a Pingvin esszenciát. Gregg Hurwitz képregénye, a Penguin: Pain and Prejudice című öt részes minisorozat 2011-ben jelent meg a New 52 reboot után, ám a borítón ez utóbbira semmi utalás nincs, így máig kérdéses, hogy ez most annak az univerzumnak a része-e. A történet szempontjából ez igazából teljesen lényegtelen, mivel önálló sztoriként nem volt hatása más képregényekre, és hacsak nem változtatnak drasztikusan a karakteren, egy újabb reboot esetén is ugyanúgy működni fog. 

Sokáig az a kép élt bennem Pingvinről, hogy ő a ronda, kövér gengszter cilinderben, aki az esernyőjével hadonászik, gyáva mint a nyúl és általánosságban véve nem feltétlen jelent problémát Batman számára. Egyszóval nem úgy gondoltam rá, mint egy ijesztő figurára. A Pain and Prejudice elolvasása után viszont azt kell mondjam, hogy Oswald Cobblepot az egyik utolsó ember, akivel ujjat húznék a DC Univerzumból. Mert jaj neked, ha tiszteletlenül bánsz vele, vagy bármilyen módon az útjába kerülsz. Pingvin mindent és mindenkit felperzsel körülötted, romba dönti az egész világodat, míg végül semmi sem marad, és te magad szorítasz pisztolyt a halántékodhoz. És nem, egy percig sem lesznek emiatt álmatlan éjszakái. Elég egy rossz szó, és azt is megbánod, hogy valaha a világra jöttél.

A történet so-so egy origin sztori is egyben, láthatjuk a kis Oswaldot gyerekkorában, és sorra átéljük vele azokat a traumákat, amik végül igazi szörnyeteget csináltak belőle. A torz külső, a bántalmazó apa, a piszkálódó testvérek, az anyjához fűződő beteges viszony, ebben a képregényben minden benne van. És bár végtelenül tragikus és szomorú ez a történet, sokkal inkább undort és félelmet váltott ki belőlem, mintsem szánalmat a "főhős" felé. Az viszont biztos, hogy ez az egyik legdepresszívebb, legsötétebb képregény, amihez  valaha szerencsém volt, szóval aki ezt keresi a DC-ben, az biztosan imádni fogja. 

Természetesen nem maradhatott ki a történetből Batman sem, aki itt épp Pingvin után nyomoz, hiszen a jó öreg Oswald elkövetett néhány igazán meredek dolgot ezeken az oldalakon (amik még súlyosabbak, ha ismeritek a mögöttük megbújó indítékot). És itt jön a cáfolat arra, amikor azt gondoltam, hogy Batman könnyűszerrel elintéz egy ilyen figurát. Oswald ugyanis igazi alvilági vezér, aki mindent a gorilláival csináltat, és gondosan elvarrja a szálakat, hogy semmit se lehessen rábizonyítani. Márpedig bizonyítékok hiányában a Sötét Lovag legjobb esetben is csak összeverheti, börtönbe ettől még nem lehet zárni, megölni pedig nem fogja, mert azzal a legfontosabb elveit hajítaná kukába. És ha még sikerül is rács mögé dugni, borítékolható, hogy rövid időn belül ismét szabadlábon lesz.

A borítókat és a belső oldalakat is Szymon Kudranski illusztrálta, a fakó, hideg látványvilág pedig rátett még egy lapáttal az eleve nyomasztó hangulatra. Érdekesség, hogy Oswald szüleinek arcát egyszer sem láttuk a képregényben, emellett a művész kifejezetten egyedi karakterdizájnnal ruházta fel a Sötét Lovagot is. Mindent egybevéve A Pain and Prejudice látvány szempontjából is magas művészi értéket képvisel, kellemesen kilóg a modern mainstream cuccok közül.

Ha csak egy sztorit is elolvasnál Pingvinről, ez legyen az. Nincs még egy olyan képregény, ami ilyen mélyen beleásott volna a karakter tudatába, hogy felfedje mi jár Oswald Cobblepot fejében. Batman fanoknak kötelező!

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Valóban gyönyörűen rajzolt regény, sajnos az én olvasmányélményemet nagyban lerontotta, hogy nagyjából minden második oldal reklám volt, ami éppen a vizuális élményből vett el rengeteget, ha van tehát olyan sorozat, amit nagyon szívesen megvennék összegyűjttött kiadásban, akkor az éppen ez, mert Szymon Kudranski munkája lenyűgözően szép. A sztori talán legerősebb része a Pingvin gyerekkorát elbeszélő eredettörténet, amit ilyensformán én még nem olvastam máshol, és hát mi tagadás, elég megrendítő volt, már-már horrorszerű. Elsőre a Jófiú című Macaulay Culkin film ugrott be, bizony volt benne néhány nehezen emészthető jelenet. Ahogy Te is írtad, megismerhetjük az anyjához fűződő viszonyát, amely karakterének kialakulásához oly' nagy jelentőséggel bírt, és van benne egy igazán gyöngédnek nevezhető szerelmi szál is, amelyben pedig a rideg maffiavezért egy másik oldaláról ismerhetjük meg, ezzel is gazdagítva bennünk a róla kialakult képet. Talán azt is ki merem jelenteni, hogy ez A Nagybetűs Pingvin-sztori. Szimpátia nem kel bennünk iránta, de sajnálat és szánalommal vegyes megvetés igen. A sajnálat nem a Pingvin karakterének szól, hanem az emberiségnek, mert az az érzésünk támad az olvasás közben, hogy az egész (és benne minden ember) a velejéig romlott, és tele van gonosszal. A The Penguin Returns mellett (Batman 548-549, 1997) mindenképpen a legjelentősebb sztori, amit a Pingvinről olvastam, de amint az már kiderült, elég nehezen emészthető, szóval nem a legvidámabb olvasmány, annyi szent.

    VálaszTörlés
  3. Hát igen füzetekben mindig sok a reklám, ez ilyen. Ha esetleg újra kiadják egyszer TPB-ben, akkor én is tuti beszerzem. Ki is felejtettem a cikkből, hogy ezt már jó ideje nem nyomtatják, és hogy én is csak digitálisan olvastam. Mindenesetre köszi a színvonalas hozzászólást! :)

    VálaszTörlés