Mielőtt belekezdenék a cikkbe, muszáj megosztanom veletek egy vicces történetet: Tavaly októberben házasodtunk a feleségemmel, és abban maradtunk, hogy kerüljük a felhajtást. Bementünk a polgármesteri hivatalba, aláírtunk, kész. Viszont a poén kedvéért úgy döntöttünk, hogy összeöltözünk, így mindketten Black Sabbath-os pólóban jelentünk meg a nagy napon. Képzelhetitek hogy nézett ránk az anyakönyvvezető, szerintem nálunk furább szerzetekkel még nem sűrűn találkoztak. Mindketten nagy Ozzy Osbourne rajongók vagyunk, és mivel imádjuk és tiszteljük az öreget, némileg aggódva figyeljük a leépülését, ami az utóbbi időben mintha jelentősen felgyorsult volna.
A számomra eddig ismeretlen TidalWave Productions (korábban Bluewater) nevű kiadó Orbit című sorozata nem csak zenészek, hanem üzletemberek, képregényalkotók, vagy épp a modern informatika alakjainak sikersztoriját hivatott bemutatni. Ezek közül nekem igazából egyedül a rock ikonjairól szóló képregények keltették fel az érdeklődésemet. A széria harmadik kötete Ozzy Osbourne, a Metallica, a Mötley Crüe, valamint George Harrison egykori Beatles tag történetét tartalmazza.
Bár elsőre nagyon jól hangzik, hogy képregényeken keresztül mutatják be a rock & roll istenségeket, már vásárlás előtt is tartottam tőle, hogy ez a médium nem feltétlen erre lett kitalálva. Azoknak, akik tényleg rajongói ezeknek a zenészeknek, a kötet nem fog túl sok újdonságot tartalmazni, ráadásul az alacsony oldalszám miatt rengeteg kulcsfontosságú esemény kimaradt a történetekből. Ráadásul az egész prezentálás végtelenül száraz, mintha egy tankönyvet próbáltak volna meg feldobni azzal, hogy képregényt csináltak belőle. Simán be tudná bárki magolni, majd visszamondani az egészet, csak az a kár, hogy ezért sehol nem osztogatnak ötöst.
Azért tagadhatatlanul vannak érdekességek a kötetben, például James Hetfield és a Metallica története eddig teljesen ismeretlen volt számomra, így ez a pár morzsa kimondottan meghozta a kedvemet ahhoz, hogy megismerjem a teljes sztorit, és hogy jobban felfedezzem a munkásságukat. Viszont kicsit az volt az érzésem, hogy az igazán durva részleteket nem merték belerakni a képregénybe a készítők, pedig az olvasót alighanem ezek érdeklik a legjobban. Nincs Ozzy denevérfejjel a szájában, nincs herointól szétcsúszott Nikki Sixx, stb. Említik ugyan ezeket, hogy "hát igen, ez történt", de semmit nem látunk szinte az egészből. Emellett George Harrison története számomra nagyon kilógott a sorból, mivel zeneileg egész mást képvisel, mint a másik három fejezet, ráadásul a Beatles nekem kimondottan kívül esik az ízlésemen.
Következzék most a kötet leggyengébb része, ami sajnos nem más, mint az artwork. Jayfri Hashim rajzai végig azt a kellemetlen érzést keltették bennem, mintha MS Paintben készültek volna, amit csak tovább rontott a csapnivaló színezés/árnyékolás. A George Harrison sztori illusztrációit Joe Paradise készítette, ami összességében egész rendben volt, de még így is nagyon amatőrnek tűnnek egy átlag mainstream képregényhez képest. Szerintem a profizmus hiánya mellett itt az eszközök limitáltsága is közrejátszhatott, magyarán azzal dolgoztak, ami volt, aztán ilyen lett a végeredmény.
Ha tényleg hatalmas rock/metal rajongó vagy, és a lemezgyűjteményed mellé pont egy-két képregény hiányzik, akkor szerezd be az Orbit számait, de amúgy nem kimondottan ajánlom. Abszolút kihagyható cucc, és néhány dokumentumfilmmel sokkal több infóhoz juthatsz, mint ezekből. Azért a kezdeményezés jó, hátha egyszer sikerül valakinek ügyesebben kiviteleznie, de ez egyenlőre sajnos kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése