Astonishing X-Men

A Bosszúállók rendezőjének saját képregénye.

A 2004-től 2008-ig tartó Marvel képregényszéria alighanem a modern kor legünnepeltebb X-Men sorozata, ami minden rajongónak kötelező darab.

Joss Whedon neve sokak számára ismerősen csenghet. Ő alkotta meg Buffy-t, a vámpírok rémét, társíróként volt jelen a Toy Story születésénél, megrendezte a Bosszúállók első és második részét, valamint ő A S.H.I.E.L.D. ügynökei című televíziós sorozat vezető producere. A filmipar mellett a képregényirodalom is sokat köszönhet neki, hiszen a nevéhez fűződnek kedvenc mutánsaink legjobb kalandjai. Az Astonishing X-Men a legtöbb fanatikus listáján az első helyet foglalja el, mi pedig csak helyeselve bólogatunk, amikor az alapművek között említik. Most azt is elmondjuk, hogy miért.

Miután Grant Morrison New X-Men című képregénysorozata megalapozta a franchise jövőjét a XXI. században, Joss Whedon pontosan ott folytatta, ahol ennek a szériának vége szakadt. A Genoshában történtek után Xavier Professzor száműzetésbe vonult, a csapatnak új vezetőre van szüksége. Küklopsz vállalja a felelősséget, ám ennek nem mindenki örül, mint ahogy Emma Frosttal bimbózó kapcsolatának sem, aki nem is olyan rég még az X-ek ellensége volt. A feszült légkörben Scott kiosztja a parancsot: Az X-Menek kötelessége, hogy segítsenek másokon, akkor is, ha a világ nehezen fogadja el őket.
Ezzel amellett, hogy jóra használhatják az erejüket, talán a mutánsok megítélésén is javíthatnak. Ám ezzel egy időben más erők is munkálkodnak: Egy laboratóriumban kifejlesztettek egy szérumot, amivel „meggyógyíthatják” a mutációért felelős X-gént...

Az Astonishing X-Men legnagyobb erőssége talán nem is a történet, hanem éppen maguk a karakterek. Amellett, hogy a sorozat felvonultatja az X-ek színe-javát, nagy hangsúlyt fektet azok jellemének kidolgozására is. A legfontosabb elemek a szereplők között zajló párbeszédek, konfliktusaik, jó és rossz tulajdonságaik kihangsúlyozása, belső vívódásaik, és gondolataik megismerése. Az író kiválóan ráérzett ezekre és sikerült megfognia mindazt, amiért szeretjük a szóban forgó hősöket. Hiszen a szuperképességek ellenére a mutánsok is épp ugyanúgy érző emberek, mint bárki más. Whedon a megfelelő dózisokban adagolja az olykor sötét, máskor humorosabb pillanatokat, mindkettőből akad bőven.

A ’90-es évek és az azt megelőző időkhöz képest a millenium után a képregényes illusztrációk rohamos fejlődésnek indultak, ami elsősorban az ezzel párhuzamosan megjelent digitális technikáknak köszönhető. Ez meglátszik John Cassaday rajzain is, aki kiváló kreatív párost alkotott Whedonnal. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy ez a képregény vizuális mérföldkőnek számítana, az viszont egyértelműen kivehető, hogy rengeteg munkát fektettek a panelek részleteibe. Az Astonishing X-Men színes, sokszor rajzfilmekre hajazó, mindenki ízlését kielégítő alkotás, ami sikeresen követte az akkori trendeket, ám mai szemmel  sem mondható elavultnak.

Habár más írók is írtak X-Men sztorikat Morrison és Whedon között, az ő munkájuknak jelen esetben nincs különösebb jelentősége, mivel ignorálja őket a történet.
Morrison sorozatára azonban rengeteg utalás van, és bár Whedon tiszteli a munkásságát, nem hagyta, hogy a New X-Men utáni elvárások megkössék a kezét. Helyette vállalta a kockázatot, és inkább a saját elképzeléseit követte. Visszatértek például a korábban levetett szuperhős jelmezek, valamint Kolosszus is, aki ezidáig halott volt. Az Astonishing X-Men sokkal inkább tradicionális X-Men sztori szeretett volna lenni, mint a kifejezetten újító célzattal megírt New X-Men, ez pedig kiválóan sikerült.

Az Astonishing sorozat egyetlen Marvel és X-Men rajongó polcáról sem hiányozhat.
Nem azért, mert megújította volna a szériát merész, vagy éppen forradalmi ötletekkel, épp ellenkezőleg. Sokkal inkább, mert ez a sorozat örökítette meg a lehető legjobban az X-Men esszenciát, és pontosan azt kapod tőle, amit egy modern X-Men képregénytől elvársz. Nyugodt szívvel ajánljuk minden kedves olvasónknak, nem fog csalódást okozni. 

 A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok. 

The series, which ran from 2004 to 2008 is the most celebrated X-Men run of the modern era, it’s a must read to every fan.

The name Joss Whedon might sound familiar to many. He created Buffy the Vampire Slayer, he was the co-writer of Toy Story, he directed Avengers 1-2, and he’s the producer of Agents of SHIELD. Besides his success in the world of cinema and television comic book fans also can’t be greatful enough to him, since he created the best stories of our favorite mutants. Astonishing X-Men is the number 1 series to many fans, and we can also agree that it’s simply fundamental.

Astonishing X-Men takes place after Grant Morrison’s New X-Men, the series, that pushed the franchise into the XXI. century. After the events of Genosha Prof. Xavier went to exile. The team needs a new leader. Cyclops takes the burden, but not everyone is happy about it, or his ongoing romance with Emma Frost, since she was their enemy not long ago. In this tensed situation Scott gives out the order: Helping others is ghe duty of the X-Men. Even if the world can’t accept them yet. Besides doing the right thing, this might ease the hate towards mutants a bit. But meanwhile other forces are at work too: In a laboratory a new serum has been created. A serum, that can cure the X gene responsible for mutation...

The best thing about the series is not the story, but the characters themselves. The comic not just features the greatest X-Men, but their personality is being highlighted very well. The primary elements are their dialogues, their thoughts, their fears and conflicts. Whedon pointed out everything we like, or don’t like in these heroes. Besides their superpowers, the X-Men are also just human beings. The writer found a great balance between dark and funny moments, there’s plenty of both.

Compared to the 90’s and the times before, the millenium bringed some serious advancement in the quality of comic art, thanks to the new digital technology. It’s also visible on the illustrations of John Cassaday. Though it’s nothing revolutionary, but the panels probably took a lot of work and they are very detailed. Astonishing X-Men is a very cartoonish comic, suited for the taste of everyone.

Though other writers also worked on X-Men between Whedon and Morrison, their work is mostly ignored by the story. Though there are many references to Morrison’s work, Whedon did not let his hands get tied by the expectations after New X-Men. Instead, he followed his own ideas. Astonishing X-Men is a lot more traditional X-Men story, than it’s predecessor.

Astonishing X-Men is a must have for every fan. Not because it revolutionized the franchise, with new, brilliant ideas. It’s the exact opposite! What you get from this comic is EXACTLY what you expect from an X-Men title. I recommend it to anyone, who likes the franchise, this series will not let you down!