Avengers Assemble Vol. 1 by Kurt Busiek and George Pérez

2020. június 22., hétfő

Kurt Busiek és George Pérez 1998-ban megkezdett Avengers Assemble sorozatát máig a legjobb Bosszúállók képregények között említik, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel is érdemelte ki ezt a széria. Rólam tudni érdemes, hogy mostanáig nem sok main Avengers sztorit olvastam, többnyire inkább csak a nagyobb crossover eventeket. Eddig egyedül Jonathan Hickman munkásságával próbálkoztam, aminél viszont hamar rájöttem, hogy nagyon nem az én világom. Busiek ellenben képes volt nekem megadni azt, amit egy Avengers képregénytől kapni szerettem volna, igazi felüdülés volt ezeket a számokat végigpörgetni. Az első volume az alábbiakat tartalmazza: Avengers Assemble #1-11, Avengers Annual 1998, Iron Man #7, Captain America #8, Quicksilver #10. A kötet 387 oldalas, szóval biztos, hogy elleszel vele egy darabig.

Az Avengers Assemble egy meglehetősen régivágású sorozat, ami azért érdekes, mert már a megjelenésekor is annak számított. A készítők a '70-es/'80-as évek képregényeinek stílusát igyekeztek megeleveníteni, szóval ha kedveled ezt a korszakot, akkor biztosan nem fog csalódást okozni a széria. A '90-es évek közepétől azért már többnyire a modern kategóriába soroljuk a képregényeket, az Avengers Assemble viszont kivételt képez ezalól. Klasszikus látványvilág és rengeteg szöveg jellemzi, szóval ha inkább korszerű élményre vágysz, akkor nem biztos, hogy ezt a sorozatot keresed. Azért az első néhány szám után érezhetően alábbhagy kicsit a retro hangulat, de még mindig nem annyira, hogy az élményt modernnek lehessen nevezni. 



A kötet elején brutális mennyiségű karakterrel találjuk szembe magunkat, akik közül sokat nem fogsz ismerni, hacsak nem vagy vérbeli Marvel veterán. Szerencsére ez a probléma hamar elhárul: Az egyik történetben ugyanis éppen az okozza a galibát, hogy túl sok az egy négyzetméterre jutó Bosszúálló, akik így nem csak hogy nem hatékonyak, de kifejezetten akadályozzák is egymást. Épp ezért újraszervezték a csapatot, melynek eredményeképp a felállás a következő lett: Amerika Kapitány, Vasember, Skarlát Boszorkány, Vision, Thor, Hawkeye, Warbird, valamint két tartalék tag, Justice és Firestar. Ellenségekből szintén nincs hiány, hőseink olyanokkal csapnak össze, mint a Squadron Supreme (akik egy párhuzamos világból származó szuperhőscsapat), a Kreek, Morgan Le Fay, Moses Magnum, Champion, valamint Grim Reaper. Ezek a nevek valószínűleg szintén nem mondanak sokat azoknak, akik újoncnak számítanak a Marvel képregények világában, ez azonban senkit ne tántorítson el semmitől, egyáltalán nem szükséges mindenkit ismerni a sztorik megértéséhez.

Van viszont egy rossz hírem azoknak, akik az elmúlt évek filmjei, vagy akár más képregények miatt nem szívelik Carol Danvers karakterét, ugyanis biztos, hogy nem emiatt a kötet miatt fogják megkedvelni. Ezeken az oldalakon történt ugyanis, hogy az itt éppen Warbird szuperhősnevet használó Carolnak gondja támadt a piával, és képzelhetitek mekkora a baj, ha még a volt alkoholista Vasember sem képes tolerálni a viselkedését. Amikor az olvasó már kezdené megsajnálni, egyből elkövet valami iszonyatos ostobaságot, amivel veszélybe sodorja a küldetést, önmagát és a csapattársait is, majd amikor felelősségre vonják úgy reagál, mint a tehetségkutató műsorokban azok a versenyzők, akik képtelenek méltósággal fogadni a negatív kritikát. Soha életemben nem találkoztam még ilyen irritáló karakterrel képregények lapjain, és ezt úgy mondom, hogy Harley Quinn-t is számításba vettem. Viszont bármilyen furcsán hangzik is, egyszerűen IMÁDOM UTÁLNI Carolt és tagadhatatlan, hogy idegesítő szereplőkre szükség van. Nekem mindössze annyi a furcsa, hogy épp a szuperhősök közül kellett egy ilyennek kikerülnie. Bárhogy is, amíg a Bosszúállóknak ilyen csapattársai vannak, ellenségek jóformán nem is kellenek. 



George Pérez az egyik személyes képregényrajzolóm, akinek bármikor szívesen nézegetem a munkásságát, még olyan pólóm is van, amin az egyik borítója szerepel. Az ő klasszikus stílusának és Busiek kicsit régimódi narratívájának köszönhető, hogy az olvasón úrrá lesz ez a furcsa, nosztalgikus érzés. A kötet befejeztével őrületes késztetést érzek, hogy vegyek egy klasszik-képregény stílusú Iron Man figurát, ami kinézetét tekintve hasonlít valamelyest ahhoz, ahogyan Pérez ábrázolta a karaktert ezeken az oldalakon. Ha találok ilyet, úgyis látni fogjátok a Merch Mánia rovatban! :) 

Az Avengers Assemble remek kis sorozat, viszont fontos, hogy ne azt várd tőle, amit a mai modern képregényektől. Ha ennek eleget tudsz tenni biztosíthatlak, hogy remek szórakozásban lesz részed. Persze csak ha nem kapsz agyhúgykövet Warbird miatt, ami benne van a pakliban. Tényleg nagyon idegesítő szegény. Én szóltam. 

Orbit: Icons of Rock and Roll 3 by Michael L. Frizell & Vincenzo Sansone

2020. június 10., szerda

Mielőtt belekezdenék a cikkbe, muszáj megosztanom veletek egy vicces történetet: Tavaly októberben házasodtunk a feleségemmel, és abban maradtunk, hogy kerüljük a felhajtást. Bementünk a polgármesteri hivatalba, aláírtunk, kész. Viszont a poén kedvéért úgy döntöttünk, hogy összeöltözünk, így mindketten Black Sabbath-os pólóban jelentünk meg a nagy napon. Képzelhetitek hogy nézett ránk az anyakönyvvezető, szerintem nálunk furább szerzetekkel még nem sűrűn találkoztak. Mindketten nagy Ozzy Osbourne rajongók vagyunk, és mivel imádjuk és tiszteljük az öreget, némileg aggódva figyeljük a leépülését, ami az utóbbi időben mintha jelentősen felgyorsult volna. 

A számomra eddig ismeretlen TidalWave Productions (korábban Bluewater) nevű kiadó Orbit című sorozata nem csak zenészek, hanem üzletemberek, képregényalkotók, vagy épp a modern informatika alakjainak sikersztoriját hivatott bemutatni. Ezek közül nekem igazából egyedül a rock ikonjairól szóló képregények keltették fel az érdeklődésemet. A széria harmadik kötete Ozzy Osbourne, a Metallica, a Mötley Crüe, valamint George Harrison egykori Beatles tag történetét tartalmazza. 


Bár elsőre nagyon jól hangzik, hogy képregényeken keresztül mutatják be a rock & roll istenségeket, már vásárlás előtt is tartottam tőle, hogy ez a médium nem feltétlen erre lett kitalálva. Azoknak, akik tényleg rajongói ezeknek a zenészeknek, a kötet nem fog túl sok újdonságot tartalmazni, ráadásul az alacsony oldalszám miatt rengeteg kulcsfontosságú esemény kimaradt a történetekből. Ráadásul az egész prezentálás végtelenül száraz, mintha egy tankönyvet próbáltak volna meg feldobni azzal, hogy képregényt csináltak belőle. Simán be tudná bárki magolni, majd visszamondani az egészet, csak az a kár, hogy ezért sehol nem osztogatnak ötöst. 

Azért tagadhatatlanul vannak érdekességek a kötetben, például James Hetfield és a Metallica története eddig teljesen ismeretlen volt számomra, így ez a pár morzsa kimondottan meghozta a kedvemet ahhoz, hogy megismerjem a teljes sztorit, és hogy jobban felfedezzem a munkásságukat. Viszont kicsit az volt az érzésem, hogy az igazán durva részleteket nem merték belerakni a képregénybe a készítők, pedig az olvasót alighanem ezek érdeklik a legjobban. Nincs Ozzy denevérfejjel a szájában, nincs herointól szétcsúszott Nikki Sixx, stb. Említik ugyan ezeket, hogy "hát igen, ez történt", de semmit nem látunk szinte az egészből. Emellett George Harrison története számomra nagyon kilógott a sorból, mivel zeneileg egész mást képvisel, mint a másik három fejezet, ráadásul a Beatles nekem kimondottan kívül esik az ízlésemen. 


Következzék most a kötet leggyengébb része, ami sajnos nem más, mint az artwork. Jayfri Hashim rajzai végig azt a kellemetlen érzést keltették bennem, mintha MS Paintben készültek volna, amit csak tovább rontott a csapnivaló színezés/árnyékolás. A George Harrison sztori illusztrációit Joe Paradise készítette, ami összességében egész rendben volt, de még így is nagyon amatőrnek tűnnek egy átlag mainstream képregényhez képest. Szerintem a profizmus hiánya mellett itt az eszközök limitáltsága is közrejátszhatott, magyarán azzal dolgoztak, ami volt, aztán ilyen lett a végeredmény.

Ha tényleg hatalmas rock/metal rajongó vagy, és a lemezgyűjteményed mellé pont egy-két képregény hiányzik, akkor szerezd be az Orbit számait, de amúgy nem kimondottan ajánlom. Abszolút kihagyható cucc, és néhány dokumentumfilmmel sokkal több infóhoz juthatsz, mint ezekből. Azért a kezdeményezés jó, hátha egyszer sikerül valakinek ügyesebben kiviteleznie, de ez egyenlőre sajnos kevés.