Nemrég debütált a Warner Bros és az HBO Max legújabb, kimondottan felnőtteknek szánt rajzfilmsorozata, a Velma, ami általam eddig soha nem tapasztalt módon egyesítette az internet népét. A szériát ugyanis valami egészen elképesztő erejű gyűlöletcunami fogadta a megjelenéskor, jelenleg is csúfos 1,3 ponton áll az IMDB-n, ezzel minden idők legrosszabbra értékelt animációs produkciója lett az oldalon. Mindez azonban nem gátolta meg a Warnert abban, hogy még az első évad megjelenése előtt berendeljék a másodikat is. Ismét szeretném elétek tárni azon elméletemet, miszerint a Warner Bros. legfelsőbb köreiben igazából csimpánzok ülnek, és ők hoznak meg minden fontosabb döntést a stúdiónál. Ami viszont számomra is meglepő, hogy ezek a csimpánzok olyan franchise-okat állítanak szándékosan a földbe, amiken generációk nőttek fel, és változtatnak meg öncélúan mindenki által szeretett karaktereket, csak hogy ráerőltessék a világra a saját politikai nézeteiket, amiket már azok is unnak, akik amúgy egyetértenek velük. Bizony, rettenetesen butácska majmocskák ezek, hiszen mostanra megtanulhatták volna, hogy az ilyen akcióikkal pont az ellenkezőjét érik el annak, mint amit szerettek volna. Hacsak nem végig ez volt a tervük, hogy tovább hergeljék az embereket a színesbőrűek és az LMBTQ közösség ellen, mert ebben az esetben velejéig romlottak és gonoszak is. Pedig lehetett volna ezt okosan is csinálni, ha már mindenképp felnőtteknek szóló Scooby-Doo animációt akartak, akkor adaptálhatták volna a Scooby-Apocalypse képregényeket, ahol a Velmával ellentétben tényleg sikerült hozzáadni valamit a karakterekhez, ráadásul politikai üzenet nélkül. Mindezek után semmi másra nem vágytam jobban, minthogy kicsit feltöltekezzem a klasszikus Rejtély Rt. életérzéssel, és felcsapjak egyet a DC hagyományos Scooby-Doo receptjét követő füzetei közül.
A választásom a már korábban is jó mókának bizonyult Scooby-Doo Team-Up című sorozatra esett - Ebben a szériában a srácok DC szuperhősökkel, vagy épp más Hanna-Barbera karakterekkel közösen (pl. Flintstones, Jetsons) oldanak meg rejtélyeket. Ráadásul 1-2 éve egy különleges akció során teljesen ingyen zsebeltem be az addig megjelent összes Scooby-Doo számot a Comixologyn, (több, mint 200 füzetnyi cucc), így csak az alkalomra vártam, hogy végre felcsapjak közülük néhányat.
A szériában minden sztori két füzeten át tart. A 29. és 30. számokban a srácok legkedvencebb szuperhősömnek, Flashnek segítenek egy nyomozásban, miután valaki telepatikusan kért segítséget tőle Gorilla Cityből. A történetben olyan ismert DC karakterek is feltűnnek, mint Mirror Master, Gorilla Grodd, vagy épp Solovar.
A 41. és 42. számban a Rejtély Rt. új taggal bővül, aki nem más mint... Harley Quinn!? Harley azonban elfelejtette közölni a bandával, hogy egyébként épp Joker elől menekül, a szellemek pedig hamar rájönnek, hogy aligha lehetnek ijesztőbbek a Bűn Bohóc Hercegénél...
Végül de nem utolsó sorban, a 49. és az 50. számban a srácok egy hippi közösség tagjainak segítenek megszabadulni néhány hívatlan kísértettől, arra viszont a legkevésbé sem számítanak, hogy közben a Zöld Lámpás és a Zöld Íjász megmagyarázhatatlan okból egymásnak esnek...
A Scooby-Doo Team-Up maga a tömény nosztalgia, és ismét elégedetten nyugtáztam, hogy a crossover, mint műfaj remekül áll a franchise-nak. Nyilván nem ez lesz életed képregényélménye, de ha te is visszasírod a retro Scooby-Doo életérzést, akkor ennél jobbat nem találsz. A rejtélyek lehettek volna kicsit rejtélyesebbek, de végső soron itt amúgy is inkább a hangulat az, amit kerestem. A Scooby-Doo Team-Up az egyszerűsége miatt nagyszerű, nem sokat változtattak a már több, mint 50 éves recepten, de a DC szuperhősök jelenlétének köszönhetően mégsincs az az érzésed, hogy mindezt már ezerszer láttad. A poénok remekül működnek, ráadásul kifejezetten gyerekbarát cuccról beszélünk, szóval a ha a srácaid/lányaid épp angolul tanulnak, ezzel a sorozattal könnyen feldobhatod számukra az élményt. Sőt, le merem szögezni, hogy a fiatalabb generációk fogják csak igazán élvezni ezeket a sztorikat. Javaslom, hogy a szokásos esti mese helyett nézzetek bele együtt pár számba, és segíts nekik értelmezni az angol nyelvű szöveget!
A látvány egy az egyben olyan, mintha a srácok valamelyik rajzfilmsorozatból léptek volna ki, de ezt nyilván el is várja az ember egy ilyen képregénytől. Igazából nem is értem, hogy miért nem valami ehhez hasonló animációs cuccot kotyvasztanak a Warner Bros.-nál, hiszen ezzel gond nélkül több generációt is a képernyő elé tudnának szegezni. Ezzel ismét vissza tudnék kanyarodni a csimpánzos elméletemhez, de mára már megkímélnélek titeket ettől.
Összegzés: A Scooby-Doo Team-Up sem többet, sem kevesebbet nem nyújt, mint amit ígér, és ez épp így van rendjén. Meleg szívvel ajánlom kicsiknek és nosztalgiázni vágyó nagyoknak egyaránt. A kérdés már csak az... Hogy vajon ki rejtőzik az álarc alatt!?
