Mielőtt belekezdenék a mai kritikába, szeretném megköszönni a türelmet, Nektek, kedves olvasók. 2022 nem volt egyszerű év számomra és muszáj voltam kicsit eltűnni az elmúlt hónapokban, hogy rendbeszedjem magamat és az életemet. Most viszont visszatértem, és igyekszem ismét ontani magamból a képregényajánlókat, még ha nem is olyan rendszerességgel, ahogy azt annak idején megszokhattátok.
"2022 a Szellemlovas éve lesz." Ezzel az ígérettel állt elő tavaly a Marvel, és sokan, köztük jómagam is fenntartásokkal kezeltem ezt az állítást, mivel a kiadó legutóbbi Ghost Rider képregénysorozata összesen 7 számot élt meg, mielőtt kaszát kapott. Ezek után a mostanság főként X-Men címek révén ismert Benjamin Percy kapott esélyt, hogy megmutassa miért is szeretjük annyira ezt a bőrszerkós, lángoló halálfejes fazont, és bár bőven vannak más Marvel képregények, amik sokkal nagyobbat mentek idén, mint a Ghost Rider, így is emelem kalapom a szerző előtt.
Johnny Blaze-t egy csendes amerikai kisvárosban találjuk, ahol látszólag minden tökéletes: Hősünk immár feleségével és gyerekeivel él együtt, mindene megvan, amire csak vágyhat. Johnnyt azonban szörnyű rémálmok és látomások gyötrik, és minduntalan hatalmába keríti az a szörnyű érzés, hogy egy szörnyeteg akar kitörni belőle. Hamarosan kiderül, hogy a kisváros bizony nem a földi mennyország, hanem sokkal inkább börtön...
Percy egy jól irányzott hátraarccal visszatért az alapokhoz, vagyis azokhoz az elemekhez, ami mindig is a Szellemlovas erőssége volt, ez pedig nem más, mint a kőkemény horror. Bőven van itt vér, gore, démonok és más pokolbéli szörnyetegek, igazából minden, amit a műfaj kedvelői egy ilyen képregénytől elvárnak. Az író viszont szerencsére nem felejtette el, hogy ez továbbra is a Marvel Univerzum, és a 6. számban mindjárt meg is örvendeztetett minket Wolverine karakterével, aki bizony maga is megjárta már a poklot, és akivel ezen felül is rengeteg közös vonása van Johnny Blaze-nek.
Mindeközben az FBI paranormális jelenségekkel foglalkozó különítménye is Johnny Blaze után kutat, mivel a Szellemlovasnak valahogy remek érzéke van ahhoz, hogy mindig ott bukkanjon fel, ahol épp emberáldozatot mutatnak be, vagy más istentelen módon alakul ki vérfürdő. Nem, nem Mulder és Scully lohol a Lovas nyomában, bár tagadhatatlan, hogy azt is szívesen megnézném, helyettük a mindig panaszkodó Whilmer és az ördögi Warroad ügynökök vezetik a nyomozást.
A sorozat első 6 számának illusztrációit Cory Smith-nek és Brent Peeples-nek köszönhetjük, és bár eddig mindkét név ismeretlen volt számomra, biztos, hogy az eszembe vésem őket. A kivitelezés sokszor zseniálisan undorító lett az általam különösen kedvelt body horror elemeknek köszönhetően, így ha hozzám hasonlóan csíped az ilyen gusztustalanságokat, akkor mindenképp lapozd fel a 2022-es Ghost Rider szériát.
Mindent egybevéve nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a sorozat és alig várom, hogy a kezembe vehessem a következő számot. Örülök, hogy a visszatérést pozitív kritikával indíthattam és remélem, hogy a Marvel nem tervezi elkaszálni még jó ideig ezt a sorozatot. Túl sok lehetőség van ebben a szériában, bízok benne, hogy a kiadónál is hasonlóképp látják ezt.